twilight előszó

Sosem tűnődtem azon, hogyan fogok majd meghalni- bár az utóbi hónapokban lett volna rá okom.Ám ha el is játszom a gondolattal, biztos nem így képzelem lélegzet-visszafojtva meredtem a vadász sötét szemébe, ő pedig nyájasan nézett rám a terem túlsó sarkából. Az a tudat vígasztalt, hogy már meg kell halnom, olyasvalaki helyett halok meg, akit szeretek. Nemes célért, épenséggel. És ez azért számít valamit...

Nem néznék most farkasszemet a halállal, ha annak idején meszire elkerülöm Forks városát.féltem. Nagyon féltem, de mégsem bántam meg,hogy így dönöttem.Ha az élet valóra váltja az álmaimat akorr nincs mit megbánomm, ha ez az álom aztán véget ér. A vadász barátságosan mosolygott.És lassan elindult felém,hogy megöljön.